Ezután kérdezze meg valaki, miért vagyok vegetáriánus!

Egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe a következő írásokat. Neki itt is szeretném megköszönni! :)
Szeretném, hogy minél többen olvassák el és kicsit gondolják át a következő sorokat.

AZ ÁLLATOK JOGAIRÓL

Életünk színpadán az állatoknak nagyrészt a vesztes, a préda szerepe jutott. A tudomány és az általa diktált világkép csak rontott a helyzetükön. A technikai civilizáció bűvöletében élve sokan önkényesen felhasználható biológiai gépezeteknek hiszik az állatokat. A közkeletű tévfelfogás szerint az ember nem élhet hús nélkül, az állatkísérletek pedig nélkülözhetetlenek. Miközben házi kedvenceinket dédelgetjük, az állatok tömegeit hajlamosak vagyunk pusztán bőr- és élelmiszeripari alapanyagnak tekinteni, akik/amik csak azért léteznek, hogy - akár életük árán is - kiszolgálják az igényeinket.

Kételkedünk e hozzáállás ésszerűségében és jogosságában.

Mit együnk?
Táplálkozásunk mikéntje nem pusztán élettani kérdés. Eltöprenghetünk rajta, hogy az alkat, az értelem, vagy morális megfontolások szerint döntsünk mindennapi táplálkozásunk kérdésében. Az ember vegyes táplálkozással is képes élni, de érdemes megfontolni, hogy valóban szükségünk van-e a húsfogyasztásra? Úgy tűnik, hogy a húsevéssel még testi szinten is többet ártunk magunknak, mint amennyi hasznunk származik belőle. Sokszázezer vegetáriánus példája mutatja, hogy hús nélkül is teljesen kielégítően, sőt egészségesebben lehet táplálkozni.

A táplálkozással foglalkozó orvosok szerint a nyers hús 18% fehérjét tartalmaz, de sütés és főzés közben a hasznos fehérje mennyisége a felére csökken. A hús ásványi sókban és szénhidrátban szegény. Az emésztése során keletkezett, megemészthetetlen anyagok a bélfalhoz kötődve megteremtik a rákos daganatok kialakulásának feltételét. A túlzott húsevés fékezi a B12 vitamin (illetve a B-komplex) szintézisét, ez pedig vérszegénységhez vezethet. A nagymértékű húsfehérje-fogyasztás részben felelős a koszorúérkeringés-elégtelenségért, az infarktusokért, ezen kívül megterheli a máj működését is, mivel lebomlása a májban történik (részben) karbamid és húgysav formájában. A fölösleges húgysav kiürítése fokozott erőfeszítést igényel a veséktől, ez pedig megnöveli a vesekő és a köszvény kialakulásának kockázatát.

A hús ráadásul sok mérgező anyagot tartalmaz, ezek feldolgozásához a szervezetnek hatalmas mennyiségű energiát kell elvesztegetnie. Ilyen mérgek: a levágott állat véréből származó toxikus anyagok: baktériumok és gyógyszermaradványok, hormonok, antibiotikumok. Az állat levágása alatt egyéb mérgek is képződnek (úgynevezett félelmi vagy stresszhormonok), amelyek az egész vérrendszert ellepik.

Az ember napi fehérjeszükséglete 70-90 gramm között van, amihez könnyen hozzájuthatunk tejből, tejtermékekből, és változatosan összeállított növényi étrend segítségével: zöldségek, gyümölcsök, magvak, diófélék, gabonafajták felhasználásával. Ma már több száz kötetnyi irodalom segít bennünket az erőszakmentes és egészséges táplálkozási szokások kialakításában.

Mit engedhetünk meg magunknak?
Van-e jogunk arra, hogy halálra ítéljünk egy állatot? Az asztalra kerülő állatok végigszenvedik életüket csak azért, hogy pár percnyi kellemes ízélményt okozzanak fogyasztóiknak - gondoljunk a nagyüzemi állattartás borzalmaira. Az állatok megérzik a halál közeledtét, rettegnek, és éppúgy szenvednek, mint az ember. Egy húsevő ember miatt életében mintegy 8000 állatot kell megölni.

A hosszú távú állatszállításkor az országokon átszáguldó kamionokban a vágóállatok gyakran megellenek, az állatok nagy része az úticél elérése előtt elpusztul a túlzsúfoltság, a rossz bánásmód és a levegőtlenség miatt. Magyarországi tranzitútvonallal például Lengyelországba, Romániába, Olaszországba, Spanyolországba szállítanak állatokat - az út több napos, akár 60-90 órát is a kamionon töltenek az állatok. Vannak szállítmányok, amelyek a Távol-Keletre utaznak rituális vágóhidakra, közben az állatok hetekig nyomorognak a hajókon.

Egyenesebb megoldás lenne, hogy ha valaki már mindenképpen húst akar enni, akkor szembenézne ennek erkölcsi súlyával, és a tömeges állatkínzás és mészárlás helyett helyben, magának vágná le az áldozatát. Csak magunkat csapjuk be azzal, hogy „tiszta marad a kezünk”, ha a piszkos munkát vágóhídi bérgyilkosok végzik el helyettünk.

Távol-Keletről is érkeznek hozzánk illegális állatszállítmányok. „Jó hír” az ínyenceknek - egyes kínai éttermekben már kapható az asztalnál élve megskalpolt majom agyveleje. A vacsora feltűnően csendes előzőleg már kivágták.

Ökológiai megfontolások
„Felfaljuk Földünket” - mondja az a sajnos csak maroknyi természetvédő akik felelősséget éreznek bolygónk jövőjéért. A vegetáriánus táplálkozásnak globális, ökológiai pozitívumai is vannak.

Tíz hektár legelő szükséges egy bizonyos mennyiségű állati fehérje létrehozásához, de ugyanennyi növényi fehérjét egy hektárnyi területen meg lehet termelni. Tehát kilenc hektárnyi földterület megy kárba. Globális méretekben ez azt jelenti, hogy a világ éhező országait bőven elláthatná az a növényi táplálék, amit az állatok takarmányozására fordított földterületen állítanának elő.

A nagyüzemi állattartás helyrehozhatatlan károkat okoz a Földünkön azzal, hogy a legelők terjeszkedéséhez erdőket pusztítanak el. A gyorséttermek-mammutvállalatok esőerdőket irtatnak ki a hamburgerekbe kerülő állatok takarmányoztatása miatt, ami külföldön gyakori tiltakozásokat eredményez. Bár itthon a „junk food” éppen virágkorát éli, ennek hátrányai nem annyira köztudottak.

A tenyésztett állatok által termelt irdatlan mennyiségű ürülék szintén égető probléma környezetünk terhelése szempontjából. A földbe kerülő ürülék (főleg a sertéstrágya) nagy mennyiségben tartalmaz ammóniát, és más olyan mérgező anyagokat, amelyek a légtérbe kerülve hozzájárulnak a savas esők pusztító hatásához. A természet csípős könnyekkel siratja az ártatlanul elpusztított élőlények millióit.

Szőrmeipar
„Az állatok fájdalommentesen halnak meg, és életkörülményeik megfelelőek a számukra. A rossz bánásmód látható lenne a bundájukon.” - mentegetőznek az állattenyésztők. A Times szerkesztői rovatában ezzel szemben ezt olvashatjuk: „Állatokat felhasználni olyan jelentéktelen célokra, mint kozmetikai kísérletek és a szőrmedivat, nem az emberi jólétet szolgálja, hanem az emberi hiúságot, a magasabb profitot, és az anyagi hasznot. Ebből következik, hogy az állatok ilyesfajta célokért való feláldozása nem igazolható.”

Az elmúlt tizenöt évben a szőrmeipar hanyatlásnak indult: a prémjükért tenyésztett állatok száma ötvenmillióról harmincmillióra esett vissza. Sajnos a vezető divattervezők manapság ismét igyekeznek divatba hozni a prémet, ami fokozódó szenvedést ígér az állatoknak.

A szőrmeipar telepek szűk ketreceiben az állatok viselkedése abnormális, sztereotíp, a nőstények gyakran felfalják kölykeiket. A leölés módszerei gyakran lassúak, fájdalmasak; kedvelt módszer a traktor kipufogógázát az állatokkal teli dobozba vezetni. Egyes búvárállatok - például a nyérc - sokáig képesek visszatartani lélegzetüket, haláltusájuk így percekig is eltart. Magyarországon engedélyezett a szénmonoxidos módszer. A halálos injekciók közül sok légzésbénulást okoz, miközben az állat tudatánál marad.

A szőrme luxuscikk, csodálatot és tiszteletet kölcsönöz viselőjének. Azonban hiúságunk legyezgetése érdekében szenvedésre és kínhalálra ítélni az állatokat - védhetetlen álláspont.

Állatkísérletek
„Az állatkísérletek a betegségek megszüntetése érdekében, jólétünk, biztonságunk érdekében zajlanak.” - tartja a közvélemény. Nem pótolhatók-e ma már ezek a cseppet sem fájdalommentes procedúrák?

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik.” - írta Mahatma Gandhi, aki a viviszekciót (az élveboncolást) a védtelen lények ellen elkövetethető legsötétebb bűnnek nevezte.

„A szabályozottság ellenére tovább folyik az állatok holokausztikus mértékű feláldozása a tudomány szolgálatában, elképzelhetetlen kínokat, és gyötrelmeket okozva ezzel a kísérleti állatoknak. Ha el tudnánk képzelni, mi folyik a laboratóriumokban, álmainkat kísértené, és nappal sem lehetne egy vidám és gondtalan percünk.” (Dr. Ralph Bircher, Viviszekcióellenes Orvosok Nemzetközi Szövetsége).

Igaz, hogy az élettan néhány ma ismert eredménye az állatkísérletekből származik, vagy a transzplantációs sikereket állatokon végzett vizsgálatok előzték meg (pl. szívátültetést először kutyákon hajtottak végre). Ma már azonban, néhány alapkutatástól eltekintve, gyakorlatilag ugyanazok a kísérletek folytatódnak ismétlődően évről évre, ugyanazon módszereket elvégezve, és ugyanazon szenvedéseket okozva az állatoknak. Évente 800 millió állat pusztul el a laboratóriumokban - percenként 25 állat. „Új ötletek” híján a régi kísérleteket ismételgetik, főleg a kutatói pénztámogatás megtartása érdekében. Az állatkísérletek alig 1%-nak van bármiféle gyakorlati haszna, ám ezek nagy részéhez más úton is eljuthatnának.

Sok kutatás pedig vakvágányon halad: például nem találtak humán típusú rákos daganatot állatokban, azaz minden faj speciális rákfajtát produkál. A dohányfüst pedig az állatoknak nem okoz tüdőrákot, ennek ellenére sok meddő kutatás tovább folytatódik - a kutatói támogatás persze nem marad el. Nemegyszer előfordult az is, hogy állatokon bevizsgált, és eredményesnek talált gyógyszerek emberek halálát okozták. A történelem egyik ilyen súlyos gyógyszerkatasztrófája volt a várandós nőknek adott thalidomide hatóanyagú nyugtató esete (Contergan-tragédia), amikor a „kipróbált” gyógyszer hatására több tízezer gyermek vált nyomorékká.

Ma már az orvosok nagy része elismeri, hogy az emberi betegségek egy jelentős hányadát gyógyszerek okozzák. A gyógyszergyártás az egyik leggazdagabb iparág, amelynek érdeke újabb és újabb pirulák forgalomba hozása. A mellékhatások kezelése újabb gyógyszereket igényel, amelyhez újabb megbízhatatlan állatkísérletek tömkelegére van szükség. A kör bezárul.

Sok biológus és orvos szerint a laboratóriumi állatok nem csak az emberi szervezetet nem képesek modellezni, de még az ugyanolyan fajú, de normál körülmények között élő egészséges, vagy beteg állatokat sem. Ezek alapján 1986-ban, a Zürichben tartott Állatorvosi Kongresszuson a résztvevők nyilatkozatot írtak alá, mely szerint az állatorvos-tudományban semmiféle állatkísérlet nem indokolt.

„Csak személyes tapasztalattal lehet haladást elérni, valós helyzetek, különbségek, és komplikációk megfigyelésével. A provokált betegségek utópisztikus modellek, nem azonosak a valódi betegséggel. Ezek olyan dolgok, amelyek sohasem lehetnek teljesen előre láthatóak, minden eset egyedinek tekintendő. Ezért kell kategorikus NEM-mel válaszolnom az állatkísérletek szükségességének kérdésére az állatorvos-tudományban.” - írta A. Menache, az élveboncolást ellenző orvosszervezet tagja.

Az állatkísérletek tehát jórészt feleslegesek, és pótolhatóak. Az alternatív módszerek tömkelege áll a kutatók rendelkezésre: sejt- és szövettenyészetek, egyéb in vitro eljárások, matematikai modellek, oktatófilmek, interaktív, szimulációs szoftverek. Ráadásul az állatkísérletek jelentős része nem is gyógyászati célú. A fegyveripar titkosan kezeli az állatokon végzett sugárkísérleteit, ballisztikus fegyverek próbáit, ideggáz teszteket és mindazt, amit az ember rombolási hajlama ártatlan lényeken gyakorolni képes.

A szépségért szenvedni(ük) kell
Sok állat esik áldozatul a világon kozmetikumok, piperecikkek és más fogyasztási cikkek Draize-tesztjeinek is. Ilyen a szemkárosodási teszt (például nyulak szemébe cseppentett maró koncentrátum, sampon). A bőrkárosodást például fogkrémek, dezodorok esetében vizsgálják. Nyúl, majom, kutya nemi szervét (mint „jól reagáló” területet), vagy nyers húsukat kezelik az adott szerekkel.

Mérgezési teszt az LD 50-es teszt. A rövidítés a „letális dózisra” utal: azon anyagmennyiségre, amelytől az adott számú állat fele elpusztul. Az állatok gyomrába csövön át nagy mennyiségű púdert, arc, vagy hajfestéket juttatnak. Gyakran a halált nem a „méreg”, hanem a túladagolás okozza: fulladás, vagy „eltömődés”. Néhány más termék a listáról: rovarirtók, gyomirtók, élelmiszeradalékok, fagyálló folyadékok, fékfolyadékok, kályhatisztítók, szemfesték, sminkek, poroltók, stb.

Bár az állatvédők hangjának köszönhetően Magyarországon a szépítőszerek állatokon való tesztelését 1998 óta már törvény tiltja (csakúgy, mint a fegyverek és lőszerek ilyen tesztelését), a gyógyszeriparban folyamatosan használják az LD 50-es eljárást. Szerte a világon pedig a fogyasztói társadalom mohósága és újdonságok iránti vágya - még ha a régi termékek ugyanolyan jók is - egy-egy kozmetikai szer esetében állatok ezreinek gyötrelmes halálát okozza.

Az élet pártján
A nagy vallási hagyományokban gyakran megjelenik a más élőlények iránti erőszakmentes, szeretetteljes hozzáállás igénye.

A hinajána buddhizmus egyik központi alapelve előírja az állati létformák kíméletét: „Senki se öljön, se ne ölessen élő lényt, se ne helyeseljen, ha mások ölnek... mert minden lény reszket az erőszaktól, mind fél a haláltól, mindnek kedves az élet: az ember gondoljon arra, hogy minden lény hozzá hasonló, s ne öljön, és ne ölessen.” (Dhammika-szutta)

A vegetáriánus keresztények szerint a „Ne ölj” parancs az állatok életének tiszteletben tartására is vonatkozik. Miért ne kellene felebarátokként bánnunk az állatokkal is? Szent Ferenc például mélyen tisztelte „kis testvéreit” attól függetlenül, hogy milyen parányiak voltak. Bátyjainak és nővéreinek tekintette a teremtményeket, mert tudta, hogy ugyanaz az eredetük, mint neki magának.

Még Mohamed, az (egyébiránt nem erőszakmentességéről közismert) iszlám vallás alapítója is így vélekedett: „Aki az alacsonyabb rendű teremtményekhez kedves, az magához kedves.”

A hinduizmus egyik alapvető írása pedig így figyelmeztet a húsevés erkölcsi vonatkozásaira: „A következő személyeket tartják az állat gyilkosának: aki megengedi, aki megöli, aki feldarabolja, aki megveszi, vagy aki eladja, aki elkészíti, aki felszolgálja, és aki megeszi.” (Manuszmriti 5.51)

India sokezer éves írásai, a védikus írások követőik szemében isteni eredetűek, és az egyéni és társadalmi lét tökéletes berendezésére adnak útmutatást. A karma törvénye szerint minden tettünk visszahat ránk: fájdalomokozásért fájdalommal kell fizetnünk, ha szeretetet adunk, akkor azt is kapunk. Akár közvetve, akár közvetlenül vesz részt valaki a védelmünkre bízott állatvilág tagjai elleni erőszakban, tetteivel azt kockáztatja, hogy következő életei során hasonló helyzetbe - állati testbe - kerül, és ugyanazokon a szenvedéseken kell keresztülmennie, mint az emberi mohóság és kegyetlenség áldozatainak. Eszerint az állatokkal való emberi bánásmód nem csupán érzelgősség, hanem a saját érdekünket szolgáló, legalapvetőbb elvárás. Az élet célja a lelki fejlődés - ám ezt lehetetlenné teszi, ha képtelenek vagyunk könyörületességet tanúsítani más élőlények iránt.

„Óh, Arjuna! A tökéletes jógí az, aki saját magához hasonlítva minden élőlényt — legyenek azok akár boldogok, akár boldogtalanok - valóban egyenlőnek lát.” (Bhagavad-gítá 6.32)