Angelina Jolie világok közt vándorol

Amikor szóba kerül Angelina Jolie humanitárius munkája, sokan reagálnak, azzal a mondattal, "hogy persze, hát ő megteheti, sok pénze van..." Sokan vannak ezen a világon, akiknek sok pénze van, több is mint neki, de a különbség hogy igen, ő meg is teszi. Angie tisztában van vele, hogy a vörösszőnyegről nem lehet megmenteni az éhezőket és a menekülteket, de minden alkalmat kihasznál, hogy felhívja a figyelmet ezekre a problémákra és kezdetnek az is jó, hogy fontos kérdéseket, vitákat vethet fel. 

"Nemrég Zimbabwéban katonák megerőszakoltak egy nőt, mert olyan területre tévedt, ahová nem lett volna szabad. Vagyis úgy tűnik, hogy Zimbabwéban a büntetés legitim formájának tartják a nemi erőszakot, ami őrület. De ugyanez történik a még mindig elszigetelt Burmában is - fejti ki. - Manapság nem érnek el minket ezek a szörnyűséges hírek, pedig szükség lenne rá. Nem lenne szabad, hogy hidegen hagyjanak bennünket az éhen haló gyerekekről és a megerőszakolt nőkről szóló képek. Nem szabadna kizárnunk ezeket a dolgokat."

Angie immár tíz éve járja a világot jószolgálati nagykövetként. Ez idő alatt egyre gyakorlatiasabb lett. Elmondása szerint első útján még kiabált, üvöltözött, annyira sokkolták a látottak. Akkor még nem tudta helyén kezelni a dolgokat. Ma már tudja, hogy mikor mit kell tenni és azokat meg is teszi. 

Noha a világ ismeri a helyzetüket, továbbra sem vesz tudomást róluk. Ha van némi pénz, tudunk értük tenni valamit, segíthetjük például az oktatásukat. De támogatás nélkül ezek az emberek csak érzékeny és kétségbeesett tömeget alkotnak. Sok fiatal már a táborokban született, ott nőtt fel. A legjobban a menekültek hihetetlen erejét csodálom. Találkoztam nagyanyákkal, akiknek megölték gyerekeit, és nekik kellett felnevelniük az unokáikat. De nem sírnak, nem panaszkodnak, mert nincs is rá idejük. Azzal kell törődniük, hogy ételt szerezzenek és elintézzék ügyeiket" - meséli. 

A híresség humanitárius munkája révén alaposan "beépült" a politika világába, alig van államfő, aki ne fogadná szívesen. Beszédet mond az amerikai kongresszusban, az ENSZ-ben, magas szinten elsajátított már bizonyos politikusi képességeket, tapasztalatait azonban mégsem akarja politikusként kamatoztatni.

Meggyőződése, hogy épp azért tud többet elérni, mert nem politikus.

"Elutazom az ENSZ-szel valahová, és amikor leveszem a kék sisakot, találkozhatok államfőkkel, katonákkal vagy az utcán sétáló emberekkel. Olyanokkal beszélhetek, akiket sem az amerikai külügyminisztérium, sem az ENSZ nem fogadna szívesen. Sajátos módon világok között vándorolhatok. Ezt hívom én csendes diplomáciának. Politikusként egy országot vagy egy álláspontot kellene képviselnem" 

Sosem voltam az a típus, aki kifejezetten rajong egy énekesért vagy filmsztárért. De be kell vallanom, hogy őt kifejezetten imádom, azért, amit tesz és ahogyan teszi. Nagyszerű ember!

A zsidók hatalma alá kerül a világ

"Túl erősek vagyunk - nincs menekvés hatalmunk elöl.."

Ezt a mondatot a Cion bölcseinek Jegyzőkönyvében olvastam. Ez a dokumentum a zsidók által íródott. Tartalmazza minden gondolatukat arról, miképpen manipulálják, vezetik a világot a háttérben, miként használják fel az emberi tulajdonságokat, hogy megvezessenek minket. ebben a dokumentumban feketén fehéren leírják, hogy a gazdasági válságot miért és hogyan idézték elő, megfogalmazzák, hogy a Francia forradalomat miként irányították. 

Mindent megtesznek, azért hogy a népeket, saját kormányuk ellen fordítsák, ezáltal meggyengítve egy-egy ország hatalmát. Hiszen az országban ellentétek dúlnak, az szétesik és irányíthatatlanná válik.Az országok gazdaságait irányítják, tönkreteszik...

"...van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a
feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép
panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban
megtestesül a szólásszabadság diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel
ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy
befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak köszönhető,
hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá. De
kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében minden egyes
áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal."   *gójok- a nem zsidó emberek, mi magunk

Kihasználják azt a gyengeségünket és rossz tulajdonságunkat, hogy nem gondolkozunk. Miután túlórákat húzunk le a megélhetésért, és már nincs erőnk másra csak egy butító sorozatot megnézni, vagy videó játékozni, ez idő alatt ők azon mesterkednek, miként vehetik át az uralmat mindenek felett.

A Cion bölcsek Jegyzőkönyve

Delfinmészárlás Japánban

Delfinek. Gyönyörű állatok. Imádom azokat a természet filmeket, melyekben mutatják, hogyan lovagolják meg a tengerek, óceánok hullámait, hogyan ugrálnak az öblökben és élvezik a vizet. Csodálom ezeket a fantasztikus, intelligens lényegek. 

Ma a világon több milliárdos évi bevételt jelentenek a delfináriumok, ahol fogva tartott delfinek trükkökkel szórakoztatják az embereket. Rich O’Berry volt az, aki elindította ezt az iparágat a Flipper című tévésorozatával! Ekkor 5 delfint fogott be, és tanította őket. ekkor még nem léteztek szakkönyvek, a velük töltött idő során ismerte meg őket. Rájött, hogy a delfinek öntudattal rendelkeznek, és rendkívül intelligensek. Megállapította, hogy ezek az élőlények a hallásukkal tájékozódnak és annak segítségével tudják meg a legtöbb információt. Érzékelni tudják, hogy egy nő terhes-e.  A sorozat hatására az emberek megkedvelték ezeket az állatokat, együtt akartak úszni velük. Fizettek azért, hogy egy medencében nézzék őket. A betonmedencékben a zaj felerősödik, az emberek kiabálnak, tapsolnak… Ez stresszeli a delfineket, akit ebbe bele is pusztulnak.
Amikor Flipper Rich kezében halt meg, eldöntötte, hogy kiszabadítja az összes fogva tartott delfint a világon. 10 évig tartott beindítania a milliárdokat érő iparágat és immár 35 éve küzd az ellen, hogy felszámolja mindezt. Ha egy delfin bajba kerül, Rich ott terem és kiszabadítja. Rengetegszer tartóztatták már le, de sosem adja fel. Flipper halála döbbentette rá arra, mit is okozott!

Japánban, Taiji-ban 12 hajó megy ki az öbölbe a delfinek vonulásakor. Amikor az állatok megérkeznek, a hajókról fém rudakat engednek a vízbe és kalapácsok segítségével egy zajfalat hoznak létre, ami elöl a delfinek a partra menekülnek. Több ezer delfin! Hálókkal lezárják az öböl kijáratát. Másnap reggel delfinidomárok érkeznek az öbölbe, akik kiválasztják a számukra megfelelő példányt és a világ bármely részére elszállítják repülővel, azért, hogy az embereket szórakoztassák! Azokat a delfineket, amelyeket nem választanak ki, egy titkos öbölbe viszik, ahol lemészárolják őket a húsukért!

Rich 35 éve azon fáradozik, hogy megmentse a delfineket. Visszafordítsa a folyamatot, amit ő indított. Szörnyű embernek tűnhet, de mind követünk el hibákat. Szörnyű ember az, aki nem ismeri ezt el és nem tesz ellene. Rich keményen dolgozik ezekért a csodálatos állatokért!

Több természetvédő szervezet – WWF, Greenpeace – tevékenykedik Japánban. Miért nem tesznek ez ellen semmit? A nagyhatalmak irányítanak mindent. Titkosan folyik minden.. a japánoknak ez megélhetési lehetőség, ezért megtesznek mindent, hogy ne bukjanak le. A nyilvánosság az, ami a legnagyobb fegyver lehet ellenül! Tudjatok meg erről Ti is minél többet! Terjesszétek! És nézzétek meg az erről szóló ÖBÖL CÍMŰ FILMET!

Hajrá Rich! Hajrá aktivisták!

NE MARADJ CSENDBEN!

Minden nap állatok ezrei, szörnyű módon vesztik életüket. A gyáraktól, a vágóhidaktól az asztalig, megcsonkíva, zsúfolt ketrecekben szenvednek és szörnyű fájdalmak között pusztulnak el. Meg vannak bilicselve, verve, kényszerítve, hogy szórakoztassák az embereket. Megmérgezik és megvakítják őket kísérletek folyamán. Élve nyúzzák meg őket a divatért. Szendvednek, de nem tudják kérni hogy, ÁLLJ, nem tudják mondani hogy ,FÁJ! Ez rajtunk múlik! Soha ne hallgass a kínzásokról és kizsákmányolásról!!! Találd meg a hangod! Beszélj az állatok nevében!

Keith Mann, az állatok védőangyala

Egy név melyet vastagon nagy betűvel, büszkén emelhetünk ki!

Keith Mann brit állatvédő és író.

A rendőrség az ALF (Animal Liberation Front), A fogva tartott állatok szabadon engedését követelő mozgalom vezetőjeként tartja számon. Ő írta a "From Dusk ’til Dawn" című remek könyvet: An Insider’s View of the Growth

of the Animal Liberation Movement (Szürkülettől hajnalig: Az ALF kiterjedése egy tag szemszögéből) (2007). Benjamin Zephaniah (jelenkori brit költő és író) szerint Keith-re úgy tekintenek, mint a világméretű állatvédő mozgalom elindítójára.

Életút

Keith Mann Rochdale-ben, (Manchester) nevelkedett. Az apja házfelügyelőként dolgozott, az édesanyja pedig mindenféle munkát elvállalt. Az első munkáját egy tejgazdaságnál kapta, mialatt még iskolába járt. A könyvében írja, hogy e munkájának maradandó emléke az elvett borjaikat sirató tehenek bőgése.

Állatvédő aktivista

Először 1982-ben került kapcsolatba állatvédő aktivistákkal, amikor a helyi vadászatot szabotálók szórólapokat osztogattak az utcán. Azt írja, hogy lelkesítette azoknak az embereknek az önzetlensége. Az első általa megmentett állat egy nyúl volt, amelynek ketrece mellett sétált el naponta. Előtte hetekig könyörgött a tulajdonosnak, hogy tegyen valamit a nyúl helyzetének javítása érdekében. Azt vallja, hogy ez az eset örökre megváltoztatta véleményét a „lopásról”. Ettől kezdve úgy tekintett önmagára, mint „büszke ALF aktivistára”. Ezt követően 53 aranyhalat „lopott” vissza természetes környezetébe. Ezek az ártalmatlan szabadítások indították el az úton a nagyobb akciók felé, melyekről nem tehet vallomást.

Úgy vall könyvében, hogy az ALF-ban folytatott tevékenysége során élte át életének legboldogabb és legszomorúbb pillanatait, s egyben veszélyt és traumát is. „Van valami rettentően izgalmas abban”, írja, „amikor felszökik az adrenalin, mert az ember az ismeretlennel áll szemben: riasztók, üldözés, élő állatok, elpusztult állatok, börtön... minden vagy egyik sem.” Már zuhant le épületről - tetőn keresztül is, ugrott át első emeleti ablakon, úszott át folyón ruhástól, gumicsizmában, miután bőrig ázva ugrott ingyen fuvarért könyörögve. Rálőttek, leköpték, elgázolták, megütötték, ásóval kergették. Egy feldühödödt bohóc elefánthúggyal öntötte le. Letartóztatták olyan dolgok miatt is, amiket nem követett el. Éhezett a börtönben, mert nem volt hajlandó állati eredetű táplálékot magához venni.

A rendőrség szerint Keith az ALF vezetője. Ez az állítás vitatható, mive az ALF nem-hivatalos szervezet. Ő az ALF szóvivője és ő nyerte el olyan hírességek támogatását, mint Carla Labe és Celia Hammond.

A széleskörű nyilvánosság figyelmének középpontjába először 1994-ben került, amikor hússzállító teherautók felgyújtását tervezte. Ezért 14 év börtönre ítélték. Ez volt a legsúlyosabb büntetés, amit állatvédő aktivistára valaha is kiszabtak. Mann megszökött a Stretfordi rendőrőrsről, majd később egy állatmenhelyen találtak rá, melyet Celia Hammond működtetett. Az egykori manöken nem tudta, hogy a nála dolgozó Keith és barátnője bujkálnak.

1998-ban azt igyekezett bizonyítani, hogy mennyire megalapozatlanok az állatkísérletek eredményeinek humán vonatkozásai, mert az állat szervezete különbözik az emberétől. Ez alapján jósolta, hogy az ilyen kísérletekre alapján létrehozott termékek fogyasztása miatt valaki meg fog halni.

Keith és egy másik aktivista 2003. december 13-án behatoltak a Whickham kutatóközpont laboratóriumába és kiszabadítottak 695 egeret, melyeken botulinum toxin (Botox alapanyaga) mérget teszteltek. Nem sokkal ezután Keitht elfogták és az egereket visszavitték a laborba. Keith Mann azzal érvelt, hogy az egereken végzett tesztek illegálisak voltak, mivel ezen termékek kozmetikai célból való tesztelését a törvény tiltja Nagy-Britanniában. Az SARC (Southern Animal Rights Coalition) bizonyítani tudja, hogy valóban kozmetikai Botox volt tesztelve ezeken az állatokon. A bíróság elutasította ezt az érvelést és azt a határozatot hozta, hogy a tesztek megfeleltek a szabályzatoknak, hiszen a Botoxot a gyógyászatban izomrángás megelőzésére is használjak.

2005 áprilisában betörésért találták bűnösnek és 230 óra közmunkára ítéltek. Azonban a főállamügyész fellebbezése után büntetését 12 hónap börtönre emelték. A tárgyalóterem elhagyásakor Mann ezt mondta a kutatóközpont igazgatójának: „Ez még csak a kezdet! Mostantól fogva jobb ha az ágyad alá is benézel!” A bíróság megsértéséért 6 hónap zárkát kapott, amit a Winchester börtönben töltött le. A The Guardian című újságnak adott interjúban (2005) Mann elismerte, hogy a mozgalom eléggé szélsőségessé vált. Ezt így magyarázta: „Én is a törvényes módszereket részesíteném előnybe, hogy változásokat érhessünk el. De a kormány megakadályozza, hogy a tiltakozáshoz való jogunkat gyakoroljuk. Ezért az állatvédő aktivisták olyan eszközökkel kénytelenek élni, amelyek eredményhez vezetnek. Például a szabotázs... A szélsőséges módszerek bevetése maradt egyetlen lehetőségünk."

Dr. Jane Goodall, a csimpázok mamája

Jane Goodall Londonban született 1934. április 3-án. Gyermekkorától kezdve nagyon érdeklődött az állatok iránt, érettségi után, 1957-58-ban Louis Leakey alkalmazottja lett Kenyában. Dr. Leakey úgy gondolta, az általa kutatott Olduvai-szakadék egykori emberszabásúinak viselkedését könnyebben lehetne rekonstruálni, ha megfigyelnék a mai emberszabású majmok egyéni és szociális viselkedését, természetes környezetükben. Így került Jane a Gombe-patak mellé csimpánzokat tanulmányozni.

Jane-nek nagy szerepe volt abban, hogy ma mennyi mindent tudunk a csimpánzok egyéni és szociális viselkedéséről. Az egyik, talán a legnagyobb megrökönyödést kiváltó magatartás, melyet megfigyelt, a csimpánzok eszközhasználata. Amikor a termeszek erősen elszaporodnak, a csimpánzok órákon át képesek a termeszvárak mellett ücsörögni, és termeszeket „halászni”. Kiválasztanak egy alkalmas termeszbejáratot, beledugnak egy hosszú fűszálat, megvárják, míg a hangyák erős rágóikkal rákapaszkodnak a fűszálakra, és mikor kihúzzák a fűszálat, élvezettel leeszegetik róla a termeszeket. Ez tényleg eszközhasználatot jelent. Korábban csak az emberről feltételeztek ilyesmit, mostanában már nem eszközhasználó, hanem eszközkészítő állatnak titulálják rendszerint az embert, az ilyen és ehhez hasonló viselkedésformák miatt.

Jane munkájának fontos jellemzője, hogy az állatokat nem számok segítségével tartotta, tartja számon, ahogy az a megfigyelések kezdetének idején elfogadott volt, hanem elnevezte a példányokat. Ez könyveinek olvashatóságát és megértését is nagyban megkönnyíti, Szürkeszakállú Dávid, Flo, Fifi, és a többiek nagyon is életszerűek, és elképzelhetőek a könyvek alapján.

Dr. Goodall 1977-ben alapította a Jane Goodall Intézetet, mely folytatja a Gombéi kutatásokat, és vezető szerepet tölt be a csimpánzok és élőhelyeik védelmében. Az Intézet széles körben ismert az új, közösség-központú természetvédelem megalapozásáról és afrikai fejlesztési programjairól, valamint a Rügyek és Gyökerek (Roots & Shoots) környezeti nevelési világhálózatról, melynek több mint 9000 csoportja van a világ közel 100 országában.

Dr. Goodall átlagosan évi 300 napot utazik, és előadásokat tart a csimpánzokat veszélyeztető fenyegetettségekről, és más környezeti válságokról, mert hiszi és reméli, hogy az emberiség képes megoldani azokat a problémákat, melyeket saját maga előidézett. Folyamatosan arra ösztönzi hallgatóságát, hogy ismerjék fel személyes felelősségüket, és higgyenek abban, hogy életstílusuk megváltoztatásával és közösségi tettekkel képesek változásokat előidézni.




"Kezdjük megtanulni, hogy minden egyes állatnak meg van a maga élete, helye és szerepe ezen a világon. Ha az állatokkal való kapcsolatainkban az együttérzést és a gondoskodást állítjuk a középpontba, megbecsüljük és tiszteljük életüket megváltozik majd a hozzáállásunk. Minden élet szentté válik és odafigyelünk majd, hogyan bánjunk vele."

Jane Goodall

Gyilkos aszály Szomáliában

Éhínség van Szomália Bakool és Lower Shabelle nevű déli tartományaiban – jelentette be az ENSZ. Az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb szárazsága sújtja Szomáliát, emiatt több tízezren indultak útnak családostól, kétségbeesve, víz és élelem hiányában, abban a reményben, hogy élve elérik a kenyai menekülttáborok valamelyikét, vagy akár Etiópiát.



A térséget egy al-Kaida közeli iszlamista szélsőséges szervezet, az Al-Shabab tartja ellenőrzése alatt. Nemrég feloldották a külföldi segélyszervezetek tevékenységét akadályozó tilalmat, ám így is roppant nehéz eljuttatni az élelmet és a segítséget a rászorulókhoz. Nagyon kevesen tartózkodnak a térségben a segélymunkások közül, sokkal nagyobb hozzáférésre lenne szükség ahhoz, hogy sürgősségi úton be tudjanak avatkozni, nyilatkozta a BBC-nek egy ENSZ-tisztségviselő.

A szárazság, a katonai konfliktusok és a szegénység következményeként éhínség alakult ki; a gyermekek egyharmada súlyosan alultáplált, minden 10 ezer emberből naponta 4 gyerek hal éhen. A segélyszervezetek ritkán és nagyon óvatosan használják az éhínség kifejezést;
de hogy milyen óriási léptékű humanitárius katasztrófa van küszöbön, jelzi az is, hogy az ENSZ éhínségnek nyilvánította a helyzetet.



Becslések szerint 2,6 millió szomáliainak lenne szüksége sürgős segítségre. Az ENSZ élelmezési programja keretében 1,5 millió embert próbálnak ellátni, ám úgy becsülik, még egymillió rászorulóról lehet szó, akiket eddig nem tudtak elérni. Korlátlan bebocsátást és biztonsági garanciákat kérnek az elszigetelt övezetekbe, hogy szállítani, szétosztani és monitorizálni tudják a segélycsomagokat.




Az Egyesült Államok fel akarja mérni, az Al-Shabab valóban hajlandó-e segíteni a segélyezési folyamatot, vagy azt tervezi, hogy „adót” vet ki a szállítmányokra. Minden, Szomália déli és középső részén létező katonai csoportosulásnak azt üzenik, engedjék a területükre és segítsék a menekültek csoportjait és a nemzetközi szervezeteket.

Az Amnesty International nemrég hozta nyilvánosságra a helyszínen végzett kutatásainak eredményét, miszerint az al-Shabab és a hozzá hasonló katonai csoportok szisztematikusan toborozzák a gyerekeket a seregükbe. A gyerekkatonák egy részét ígéretekkel csábítják magukhoz, pénzt és mobiltelefont ígérnek nekik, ám rabolnak is el gyermekeket.

A BBC a kenyai határ felé tartó embereket szólaltatott meg egyik riportjában. Egy anya öt gyermekével több hétig vándorolt ide Szomáliából; a hatodikat út közben szülte meg egy határmenti település közelében, egy akácfa alatt, a Dadaab menekülttábortól még jó 80 km-re.

Minden nap több ezer szomáliai halad át a településen, sokan nem is tudják, még milyen messze van a menekülttábor. Egy anya elmeséli, hogyan hagyta hátra beteg gyerekét az úton, a sivatagban: nem tudta volna őt is cipelni, és a többi kisgyerekét is. „Ahogy rám nézett, ma is kísért a tekintete.”




A menekülők egy része a Liboi nevű településnél halad a határ felé, ám vannak, akik a zöldhatárt választják, mert félnek, a kenyai hatóságok nem engedik be őket az országba. 2008 elején ugyanis a határt hivatalosan lezárták a szomáliai katonai konfliktus miatt, amikor iszlamista csoportok a déli és központi országrészeket elfoglalták. A kenyai hatóságok attól tartottak, az iszlamisták betörnek Kenyába.

A Dadaab körzeti hatóságok most a BBC-nek azt mondták, Kenya aláírta a vonatkozó menekültügyi nemzetközi egyezményeket, és nem fordíthatja vissza a segítségre szoruló embereket. A nagy kihívás viszont az, hogy megtalálják a zöldhatáron bóklászókat, akik nem ismervén az utat, eltévedhetnek. Ráadásul szomáliai embercsempész bandák garázdálkodnak a térségben, akik pénzért azt ígérik a menekülőknek, hogy elviszik őket a kenyai menekülttáborba, ám gyakran megesik, hogy a fizetséget elveszik, az áldozatot pedig otthagyják meghalni a sivatagban.

Egy menekülő családapa szkeptikus az al-Shabab jó szándékait illetően. „Megállítottak minket, és utasítottak, forduljunk vissza. Azt mondták, jobb, ha meghalunk a szülőföldünkön. Azt akarták, imátkozzunk esőért.” Ő a gyerekei miatt döntött úgy, hogy elindulnak Kenya felé.

A menekülttáborba bejutni vágyók nézik, ahogy odabent egy nő megkapja az élelemadagját

Dadaabban jelenleg három menekülttábor van, az egyik nagyon túlzsúfolt, több mint 370 ezer menekültet lát el, bár 90 ezer fősre tervezték. Az ENSZ azt tervezi, egy átmeneti tábort állít fel a határ felé vonulóknak Liboiban, ahol azonnali ellátást kaphatnak, ugyanis nagyon sokan vannak, akik elérkezve a határvárosba, egyszerűen nem bírnak továbbmenni a végkimerültségtől. Néhányan fuvart fizetnek, de sokuknak nincs pénze.

A CNN az egyik menekülttáborból tudósított, ahol a helyszíni riport szerint a menekültek nem kapnak megfelelő ellátást. "Menekültek vagyunk, de meghalunk, mert nem kapunk elég segítséget” – mondta egy apa, akinek a kislánya meghalt, miután megérkeztek a táborba. Két hétig könyörögtek érkezésük után élelemért. Kaptak némi lisztet és kukoricát, „de egy gyermek, aki beteg, nem lesz jobban a liszttől és a kukoricától. Több segítségre lett volna szüksége.”




A táborban nincs kút, nincs egészségügyi ellátás, nincs iskola, sem élelem. A segélyszervezeteknek jobban kellene segíteniük, mondják az emberek. „Éhen halnak a gyermekeink, vízre van szükségünk, kórházra van szükségünk, nem szabad elfelejteniük bennünket” – mondja egyikük segélykérően.