Már napok óta fogalmazódnak bennem ezek a gondolatok. A világ minden részén élnek elesettek, éhezők, szegények, árvák, sérültek, gyengébbek. Ahogy azt sem értem, hogy miért kevesebb egy csirke, a kutyánál, vagy az oroszlánnál (erről írtam korábban, az sem értem miért teszünk negatív különbséget, szegények, éhezők, fogyatákkal élők és más emberek között. Ők semmivel sem kevesebbek nálunk! Egyenjogűak vagyunk mind! Ugyanúgy érzünk mindannyian. Mégis rosszul kezeljük a másságokat. Nem fogadjuk el egymást, ahogy létezünk. Mindig bírálunk és ítélkezünk! Ez undorító!Sok esetben nem tudjuk megmondani miért tesszük ezt, de elkezhetnénk mindannyian gyakorolni, hogy eltűntessük ezeket! Ne ítélkezzünk egymás felett. Mindannyian egyének vagyunk, minannyian érzünk. Miért fordulnak el az emberek a buszon a down-kóros kisfiútól??? Miért ül egyedül a mozgáskorlátozott lány a suliban??? Miért félünk a szemébe nézni annak, aki az egyik szemére vak???
Folytathatnám és tudom, hogy ti is mondhatnátok még, akár tapasztalatból is. Nézzetek magatokba és gondolkozzatok el azon, hogy van e hátrányos helyzetű barátotok! És ha nincs, miért nincs??? Nekem van...
