HÍRES EMBEREK, ÉRVEK A VEGETARIANIZMUSRÓL II.

„A Föld bőségesen ellát bennünket ártatlan ételekkel, olyan lakomákat biztosít nekünk, amelyekhez nem tapad vérontás, vagy mészárlás. Csak a fenevadak csillapítják éhüket hússal. (Püthagorasz)

„Valóban azt kérdezed, mi oka volt Püthagorasznak arra, hogy nem fogyasztott húst? Én részemről azon csodálkozom, hogy milyen véletlen folytán, és milyen elmeállapotban érinthette szájához az első ember az alvadt vért, és vehette ajkaihoz egy halott teremtmény húsát, és hogyan rakhatott az asztalra halott, áporodott testeket, és hogy merészelte élelemnek és táplálónak nevezni azt, ami kis idővel azelőtt még bőgött, kiáltozott, mozgott és élt. Hogyan képes egy személy kibírni azt a látványt, mikor torkokat metszenek el, bőrt nyúznak le és végtagokat tépnek ki a testből? Hogyan képes orra a bűzt elviselni? Hogyan nem undorodott meg attól a szennyeződéstől, ami salakkal való érintkezés, és az ebből a sebekből származó nedvek és váladékok magába szívása eredményezett? Minden bizonnyal nem oroszlánokat és farkasokat eszünk meg önvédelem céljából, hanem éppen ellenkezőleg, ezekkel nem törődünk, viszont az ártalmatlan és szelíd állatokat lemészároljuk, akiknek nincs fullánkjuk, vagy veszedelmes fogsoruk, amivel bánthatnának minket. Egy kevés hús kedvéért megfosztjuk őket a naptól, a fénytől és életüktől, melyhez joguk van, születésüknél és létüknél fogva.” (Plutarkhosz)
„Nem lehet jogunk azokra az állatokra, melyek a szárazföldön élnek, ugyanazzal táplálkoznak, ugyanazt a levegőt szívják, ugyanazt a vizet isszák, mint mi, kétségbeesett kiáltozásaik kínosan hatnak ránk, mikor leöljük őket úgy, hogy szégyenkeznünk kell cselekedetünk miatt.” (Plutarkhosz)
”Aki nem értékeli az életet, az nem érdemli meg azt. Ezen állatok ivadékait elválasztják a szüleiktől, feldarabolják, barbár módon lemészárolják őket. Bár az ember az állatok királya, mégis borzalmas dolgokat művel. Mások élete árán élünk. Temetőhelyek vagyunk. Gyerekkoromtól visszautasítottam a húsevést.” (Leonardo da Vinci)
„A húsevés egyszerűen immorális cselekedet, mivel olyan aktust követel, mely ellentétben áll az erkölcsi érzékekkel – gyilkosságot. A gyilkossággal az ember nemcsak hogy legmagasabbrendű lelki képességének, a hozzá hasonlatos élólények iránti együttérzésének vet gátat, hanem a saját érzékei megerőszakolásával maga is kegyetlenné válik.” (Lev Tolsztoj)
„A növényevés, melyet már ősidőkben hirdettek, sokáig lappangott, de jelenleg évről-évre, naponta, egyre több embert hódít meg és eljön az idő, amikor a vadászat, az élveboncolás és ami a fődolog: az íny kielégítésére való ölés egyidejűleg meg fog szűnni. (...) Manapság, mikor mindenki tisztában van vele, hogy az állatoknak akár szórakozásból (vadászaton), akár ínyességből való kivégzése - vétek, a vadászat és a húsevés már nem közömbös, hanem egyenesen bűnös cselekedet, mely, mint minden gonoszul és tudatosan véghezvitt cselekedet, sok egyéb és még gonoszabb cselekedetet von maga után.” (Lev Tolsztoj)
„Miért fáj nektek, ha láttok egy állatot, amelyet a vágóhídra visznek? Azért, mert lelketek mélyén érzitek, mily borzalmas és igazságtalan dolog védtelen és ártatlan állatot ölni... Kövessétek szívetek hajlamát, ne tartsátok fenn többé ártatlan teremtmények mészárlásának szokását, hanem mondjatok le a hússal való táplálkozásról.” (Lev Tolsztoj)
„Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben való viselkedésünknek nincs erkölcsi jelentősége - vagy hogy ennek az erkölcsi felfogásnak nyelvén szóljunk: az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink -, felháborító durvaság és barbárság.” (Schopenhauer)
„Tizenhat éves lehettem, mikor egy Tyron nevű író könyve került a kezembe, aki növényevő étrendet ajánlott olvasóinak. Úgy határoztam, megkísérlem. (...) hamar elköltöttem könnyű étkemet, gyakran nem többet, mint egy darab sült tésztát vagy egy szelet kenyeret, egy marék mazsolát vagy egy sütőmestertől való gyümölcsöslepényt meg egy pohár vizet¬ a többi időmet pedig tanulásra fordíthattam, sőt jobban is haladtam, lévén az elme tisztasága és fürgébb észjárása az evés–ivás mértékletességének jutalma.” (Benjamin Franklin)
„Meggyőződésem szerint mindenki, aki magasabb vagy költői képességeit a maguk teljességében akarta megtartani, mindenkor nagyon is hajlott afelé, hogy megtartóztassa magát az állati tápláléktól. (...) valóban az emberi faj jótevőjének fog számítani az, aki megtanítja majd az emberiséget, hogy beérje ártatlanabb, egészségesebb táplálkozással. Tulajdon tapasztalataimtól függetlenül is kétségtelennek látom: az emberiség fejlődésének útja, hogy lemondjon a húsevésről, ugyanúgy, mint ahogy a vad törzsek abbahagyták egymás megevését, amikor civilizáltabb törzsekkel kerültek kapcsolatba. (Henry David Thoreau)
„Huszonöt évig kannibál voltam. Azután lettem csak vegetariánus. Shelley nyitotta ki a szememet, tőle tanultam meg, milyen barbár vagyok a táplálkozásban, de a gyakorlatban csak 1880¬ban vagy akörül változtathattam az életmódomon, amikor Londonban megnyíltak az első vegetariánus éttermek. Vegetarianizmusom furcsa hatást vált ki kritikusaimból. (...) A kritikus igyekszik végigcsinálni szokott, mutatós tollgyakorlatát, de torkára megy a vágóhidakon kiömlő vér, s felrémlenek előtte a vásárcsarnokok iszonyú hullahegyei. Ez az egész mauvaise honte (műfelháborodás) a húsevő mardosó önvádja olyan valaki láttán, aki élő bizonyság arra, hogy sem hús, sem hal, sem baromfi nem okvetlenül szükséges az életben és az irodalomban elérendő sikerhez.” (G. B. Shaw)
„Még ha esetleg ki is mutatnák a húsevésről, hogy jótékony hatással van az egészségre, akkor sem fogyasztanék húst.” (I. B. Singer)
„A három nagy átok: a húsevés, az alkohol és a dohányzás, valamint a velük járó kicsapongó és testi szenvedélyek lehetetlenné teszik a boldog életet, Isten fiait az állat színvonalára süllyesztik le és városaink lebujaiból a pokol tornácát csinálják meg." (Arnold Hills)
„A vegetarianizmus egyfajta bojkott. Amíg nem vonjuk bojkott alá a húst és az állatgyárak más termékeit, addig mindannyian hozzájárulunk a nagyüzemi állattartás és az élelmezésre szánt állatok tenyésztésében használt egyéb kegyetlen módszerek létéhez, virágzásához és gyarapodásához.” (Peter Singer)
„A húst nem tekintem semmilyen szinten szükségesnek számunkra semmilyen klimatikus viszonyok között, ahol az ember normálisan meg tud élni. A húsétel alkalmatlan fajtánk számára. Tévedünk, mikor lemásoljuk az alacsonyabb szintű állatvilágot - ha egyszer magasabb szinten vagyunk.” (Mahatma Gandhi)
„Ugyanaz a véleményem ma, mint akkor volt. Számomra a bárány élete nem értéktelenebb, mint egy ember élete. Vonakodnom kellene, hogy elvegyem egy bárány életét az emberi test kedvéért. Fenntartom, hogy minél tehetetlenebb egy teremtmény, annál inkább az ember feladata megvédeni az ember kegyetlenségétől.” (Gandhi)
„Egy nemzet nagysága és morális fejlődése lemérhető azon, hogyan bánnak az állatokkal.
Az élveboncolás a legsötétebbike azoknak a sötét bűnöknek, melyeket az ember ma elkövet Isten és szépséges teremtése ellen. Nem illik mindennapi imáinkba belefoglalni a könyörületes Isten áldását, ha mi viszont nem gyakorlunk elemi könyörületet a többi teremtménytársunk iránt.” (Gandhi: A vegetarianizmus erkölcsi alapjai)
„Teljes lelkemből iszonyodom az élveboncolástól. Minden ártatlan vértől foltos tudományos felfedezést lényegtelennek tekintek.” (Gandhi)
„Amikor egy ember démoni lelkületű, nem könyörül a szegény állatokon, s így vágóhidakat épít. Ebben a kali-korban a könyörületesség tulajdonsága szinte teljesen kiveszett. Ezért van, hogy az emberek és a nemzetek örökké harcolnak és háborúznak egymással.” (Sríla Prabhupáda)
„Napjainkban szerte a világon ezer és ezer vágóhíd működik, melyeket az anyagi fényűzésért megőrülő, felfuvalkodott emberek tartanak fenn” (Sríla Prabhupáda)

„A tehenek értéktelen füvet esznek és helyette csodálatos módon, tej formájában biztosítják az állati fehérjéket anélkül, hogy ezért erőszakhoz kellene folyamodnunk.” (Ísvara Krsna dása)
„A közhiedelemmel ellentétben egy jól tervezett vegetáriánus étrend, ami kizárja a húst, a szárnyasokat és a halat, képes biztosítani a szükséges fehérjét a sportolók számára is. Nem kell húst ennünk ahhoz, hogy erőt, vagy sovány testtömeget nyerjünk.” (Anita Bean – sporttáplálkozás kutató)
„Bill Pearl soha nem próbált rábeszélni arra, hogy legyek vegetáriánus, de arról sikerült meggyőznie, hogy vegetáriánusból is lehet testépítő bajnok” (Arnold Schwarzenegger)
„Amikor az állatokat lemészárolják, a salakanyagok, melyeket egyébként az állat vére elszállít, benne maradnak az azonnal bomlásnak induló húsban. A húsevők szervezetébe beépülnek a mérgező melléktermékek, amelyek egyébként vizelet formájában kiürülnének az állat szervezetéből. Amikor a húst vízben főzik, akkor a salakanyagok vízben oldódó kivonatként, úgynevezett „hús-teaként” jelennek meg. E „tea” összetevőit analizálva a kutatók azt találták, hogy összetétele erősen emlékeztet a vizeletére. (Dr. Owen S. Parrett)
„A vegetáriánussá válás nem pusztán jelképes gesztus. Nem is csupán próbálkozás arra, hogy elhatároljuk magunkat a világ csúf valójától, hogy tiszták maradhassunk és mentesüljünk a mindenütt folyó kínzástól és vérontástól. A vegetáriánussá válás egy igen gyakorlatias és hatékony előrelépés afelé, hogy beszüntessük a nem-emberi állatok leölését, illetve a nekik okozott szenvedést.”
„Aki húst avagy más állati eredetű táplálékot fogyaszt közvetve hozzájárul az állatok tárgyként, eszközként kezeléséhez, rossz, méltatlan körülmények között való tartásához, kínnal teli életéhez és kényszerű halálához. A húsevés nem más, mint az állatoknak okozott fájdalom igenlése.”
”Minél kevesebb ember eszik állati eredetű ételt, annál kisebb iránta a kereslet, s ezzel egyenesen arányosan csökken az élelmezési célra nevelt és levágott állatok száma”
„Az ember eredendően nem húsevő, hanem mindenevő, így mivel nem élettani szükséglete a húsevés, van választási lehetősége. Akinek pedig van választása, az szabadsággal is rendelkezik.”
„A növényevés minden vonatkozásban teljes értékű étrendet biztosíthat, sőt egészségügyi előnyei számos vonatkozásban jóval meghaladják a húsevését (pl. a koleszterinproblémák felszámolása, rák, daganatok stb. kockázatának csökkentése, életkor meghosszabbodás). A hús nélküli társadalom lehetőségét jól szemlélteti India több ezer éves kultúrája.”
„Azok az állatok, melyekből, mint arctalan masszából a húsevők ételei készülnek épp olyan idegrendszerrel rendelkező, érző, egyedi lények mint mi emberek, ezért elfogyasztásuk következetlenség saját erkölcsi normáinkkal szemben - durva antropocentrizmus, vagy mint R. D. Ryder mondaná fajizmus (speciesism) - , hiszen a velük azonos, vagy náluk alacsonyabb értelmi, érzelmi és kommunikációs szintű emberek (csecsemők, kisgyermekek, értelmi fogyatékosok, szenilis öregek) húsának felhasználását szigorúan elutasítjuk, őket mégis élelemnek tekintjük. Mi más alapja lehetne e megkülönböztetésnek, mint saját fajunk téves elveken nyugvó, önkényes előnyben részesítése más fajok rovására? A vegetarianizmus segít kiiktatni ezt a logikai önellentmondást.”
„A fejlődő országokban pusztító éhínség leküzdésében a könnyebben előállítható növényi fehérje alkalmazása valódi megoldást nyújthat, a kétszeres fehérjetermelést igénylő (növényi takarmányból állati protein), így költségesebb és nehézkesebb állattartás helyett. A vegetarianizmus ennélfogva nemcsak állat-, hanem humánjólléti érdek is.”
„A húsevés mellet egyetlen komoly ok szól: a megszokás. Aki kellő felelősséggel és tudatossággal viseltetik az élővilág iránt, és nem kíván hozzájárulni az állati szenvedés előidézésében és fenntartásában, az képes lemondani ízlésbeli megrögzöttségéről.”
„Szókratész a vegetáriánus étrend mellett emelte fel a szavát, mert ez az állam mezőgazdasági forrásainak a legokosabb felhasználását teszi lehetővé. Figyelmeztet arra is, hogy ha az emberek állatokat kezdenének enni, akkor több legelőre lenne szükség és ez elkerülhetetlenül háborúhoz vezet.”
„Aki a saját boldogságát keresve élőlényeket büntet vagy öl - akik szintén a boldogságra vágynak - az nem fogja megtalálni a boldogságot a halál után.” (Dhammapada)
„Az az ember, aki más élőlényeknek árt, az nem jut a mennybe még akkor se ha énekelte a Védák himnuszait, adományozott, lemondásokat végzett vagy esetleg áldozatokat mutatott be. Az erőszakmentesség a kegyesség legmagasabb formája.” (Padma Purana 31.25-25)
„Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét, megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják.” (Srímad Bhágavatam 1.7.37)
„Nem szabad, hogy a te Isten által adott testedet arra használd, hogy elpusztítsd Isten teremtményeit, legyen az ember, állat vagy bármi más.” (Yajur-veda samhita 12.32)
„A következő személyeket tartják az állat gyilkosának: azt aki megengedi, aki megöli, aki feldarabolja, aki megveszi vagy eladja, aki elkészíti, aki felszolgálja és aki megeszi.” (Manu-smrti 5.51)
Néhány híres vegetáriánus:

Ókor:
Püthagorasz - misztikus bölcselő, Asóka - buddhista uralkodó, Empedoklész - filozófus, Szókratész - filozófus, Platón - filozófus, Arisztotelész - filozófus, Theophrasztosz - filozófus, Epikurosz - filozófus, Ovidius - költő, Seneca - filozófus, pedagógus, Confucius – filozófus, Plutarkhosz - filozófus, író, Plótinosz - filozófus, Porphüriosz - filozófus, Jamblikhosz - filozófus, Hésziodosz, tüanai Apollóniosz, stb.

Középkor:
Assisi Szt. Ferenc - szerzetes, Leonardo da Vinci - művész, Isaac Newton – fizikus, Szt. Bonaventura - teológus, Szt. Antal, Luigi Cornaro, Thomas More, John Ray, stb.

Újkor:
Jean-Jacques Rousseau - filozófus, Voltaire - író, filozófus, Pierce Bysshe Shelley - költő, Lev Tolsztoj - író, Emanuel Swedenborg - teológiai szerző, Richard Wagner - zeneszerző, Henry David Thoreau politikai gondolkodó, John Wesley, stb.

XX.század:
Albert Schweitzer - orvos, Mahatma Gandhi - politikus, gondolkodó, Henry Salt - filozófus, Albert Einstein - fizikus, Prof. Peter Singer - filozófus, Tom Regan - filozófus, Richard D. Ryder - pszichológus, Roslind and Stanley Godlovich - filozófus, Gary Francione és Anna Charlton - jogász, filozófus, Bernard Shaw – író, Upton Sinclair Benjamin, Spock Annie Besant, stb.

Sportolók:
Bill Walton - kosárlabdázó, Paavo Nurmi - finn hosszútávfutó, Murray Rose - Olimpiai Bajnok úszó, Edwin Moses – atléta, Carl Lewis – 9x Olimpiai Bajnok atléta, Dave W. Scott - 4x Ironman Világbajnok, Dr.Ruth Heidrich (68!Éves) - 6x Hawaii Ironman Világbajnok, Natascha Badman - ’98-as Havaii Ironman Világbajnok, Martina Navratilova – teniszező, Ferdinand „Superman” Mack - 4x profi kickbox Világbajnok, Frank Zane - Mr.Olympia, Bill Pearl – Body Builder, Kőbán Rita – 2x Olimpiai Bajnok kajakozó, 14x Világbajnok stb.

Színészek:
Brigitte Bardot, Bruce Lee, Drew Barrymore, Elizabeth Berkley (Showgirls), Tracy Bingham (Baywatch), Orlando Bloom, Julie Brown, Penelope Cruiz, Willem Dafoe, Danny DeVito, Cameron Diaz, Michael J. Fox, Richard Gere, Woody Harrelson, Josh Harnett, Dustin Hoffman, Ashley Judd, Tobey Maguire, Demi Moore, Paul Newman, Gwyneth Paltrow, Brad Pitt, Natalie Portman, Steven Seagal, Brooke Shields, Alicia Silverstone, Hillary Swank, Terence Hill, Naomi Watts, Dennis Weaver, Kate Winslet, Reese Witherspoon, Natalie Imbruglia – énekesnő, Paul and Linda McCartney - zenész, George Harrison - zenész, stb.

Ezután kérdezze meg valaki, miért vagyok vegetáriánus!

Egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe a következő írásokat. Neki itt is szeretném megköszönni! :)
Szeretném, hogy minél többen olvassák el és kicsit gondolják át a következő sorokat.

AZ ÁLLATOK JOGAIRÓL

Életünk színpadán az állatoknak nagyrészt a vesztes, a préda szerepe jutott. A tudomány és az általa diktált világkép csak rontott a helyzetükön. A technikai civilizáció bűvöletében élve sokan önkényesen felhasználható biológiai gépezeteknek hiszik az állatokat. A közkeletű tévfelfogás szerint az ember nem élhet hús nélkül, az állatkísérletek pedig nélkülözhetetlenek. Miközben házi kedvenceinket dédelgetjük, az állatok tömegeit hajlamosak vagyunk pusztán bőr- és élelmiszeripari alapanyagnak tekinteni, akik/amik csak azért léteznek, hogy - akár életük árán is - kiszolgálják az igényeinket.

Kételkedünk e hozzáállás ésszerűségében és jogosságában.

Mit együnk?
Táplálkozásunk mikéntje nem pusztán élettani kérdés. Eltöprenghetünk rajta, hogy az alkat, az értelem, vagy morális megfontolások szerint döntsünk mindennapi táplálkozásunk kérdésében. Az ember vegyes táplálkozással is képes élni, de érdemes megfontolni, hogy valóban szükségünk van-e a húsfogyasztásra? Úgy tűnik, hogy a húsevéssel még testi szinten is többet ártunk magunknak, mint amennyi hasznunk származik belőle. Sokszázezer vegetáriánus példája mutatja, hogy hús nélkül is teljesen kielégítően, sőt egészségesebben lehet táplálkozni.

A táplálkozással foglalkozó orvosok szerint a nyers hús 18% fehérjét tartalmaz, de sütés és főzés közben a hasznos fehérje mennyisége a felére csökken. A hús ásványi sókban és szénhidrátban szegény. Az emésztése során keletkezett, megemészthetetlen anyagok a bélfalhoz kötődve megteremtik a rákos daganatok kialakulásának feltételét. A túlzott húsevés fékezi a B12 vitamin (illetve a B-komplex) szintézisét, ez pedig vérszegénységhez vezethet. A nagymértékű húsfehérje-fogyasztás részben felelős a koszorúérkeringés-elégtelenségért, az infarktusokért, ezen kívül megterheli a máj működését is, mivel lebomlása a májban történik (részben) karbamid és húgysav formájában. A fölösleges húgysav kiürítése fokozott erőfeszítést igényel a veséktől, ez pedig megnöveli a vesekő és a köszvény kialakulásának kockázatát.

A hús ráadásul sok mérgező anyagot tartalmaz, ezek feldolgozásához a szervezetnek hatalmas mennyiségű energiát kell elvesztegetnie. Ilyen mérgek: a levágott állat véréből származó toxikus anyagok: baktériumok és gyógyszermaradványok, hormonok, antibiotikumok. Az állat levágása alatt egyéb mérgek is képződnek (úgynevezett félelmi vagy stresszhormonok), amelyek az egész vérrendszert ellepik.

Az ember napi fehérjeszükséglete 70-90 gramm között van, amihez könnyen hozzájuthatunk tejből, tejtermékekből, és változatosan összeállított növényi étrend segítségével: zöldségek, gyümölcsök, magvak, diófélék, gabonafajták felhasználásával. Ma már több száz kötetnyi irodalom segít bennünket az erőszakmentes és egészséges táplálkozási szokások kialakításában.

Mit engedhetünk meg magunknak?
Van-e jogunk arra, hogy halálra ítéljünk egy állatot? Az asztalra kerülő állatok végigszenvedik életüket csak azért, hogy pár percnyi kellemes ízélményt okozzanak fogyasztóiknak - gondoljunk a nagyüzemi állattartás borzalmaira. Az állatok megérzik a halál közeledtét, rettegnek, és éppúgy szenvednek, mint az ember. Egy húsevő ember miatt életében mintegy 8000 állatot kell megölni.

A hosszú távú állatszállításkor az országokon átszáguldó kamionokban a vágóállatok gyakran megellenek, az állatok nagy része az úticél elérése előtt elpusztul a túlzsúfoltság, a rossz bánásmód és a levegőtlenség miatt. Magyarországi tranzitútvonallal például Lengyelországba, Romániába, Olaszországba, Spanyolországba szállítanak állatokat - az út több napos, akár 60-90 órát is a kamionon töltenek az állatok. Vannak szállítmányok, amelyek a Távol-Keletre utaznak rituális vágóhidakra, közben az állatok hetekig nyomorognak a hajókon.

Egyenesebb megoldás lenne, hogy ha valaki már mindenképpen húst akar enni, akkor szembenézne ennek erkölcsi súlyával, és a tömeges állatkínzás és mészárlás helyett helyben, magának vágná le az áldozatát. Csak magunkat csapjuk be azzal, hogy „tiszta marad a kezünk”, ha a piszkos munkát vágóhídi bérgyilkosok végzik el helyettünk.

Távol-Keletről is érkeznek hozzánk illegális állatszállítmányok. „Jó hír” az ínyenceknek - egyes kínai éttermekben már kapható az asztalnál élve megskalpolt majom agyveleje. A vacsora feltűnően csendes előzőleg már kivágták.

Ökológiai megfontolások
„Felfaljuk Földünket” - mondja az a sajnos csak maroknyi természetvédő akik felelősséget éreznek bolygónk jövőjéért. A vegetáriánus táplálkozásnak globális, ökológiai pozitívumai is vannak.

Tíz hektár legelő szükséges egy bizonyos mennyiségű állati fehérje létrehozásához, de ugyanennyi növényi fehérjét egy hektárnyi területen meg lehet termelni. Tehát kilenc hektárnyi földterület megy kárba. Globális méretekben ez azt jelenti, hogy a világ éhező országait bőven elláthatná az a növényi táplálék, amit az állatok takarmányozására fordított földterületen állítanának elő.

A nagyüzemi állattartás helyrehozhatatlan károkat okoz a Földünkön azzal, hogy a legelők terjeszkedéséhez erdőket pusztítanak el. A gyorséttermek-mammutvállalatok esőerdőket irtatnak ki a hamburgerekbe kerülő állatok takarmányoztatása miatt, ami külföldön gyakori tiltakozásokat eredményez. Bár itthon a „junk food” éppen virágkorát éli, ennek hátrányai nem annyira köztudottak.

A tenyésztett állatok által termelt irdatlan mennyiségű ürülék szintén égető probléma környezetünk terhelése szempontjából. A földbe kerülő ürülék (főleg a sertéstrágya) nagy mennyiségben tartalmaz ammóniát, és más olyan mérgező anyagokat, amelyek a légtérbe kerülve hozzájárulnak a savas esők pusztító hatásához. A természet csípős könnyekkel siratja az ártatlanul elpusztított élőlények millióit.

Szőrmeipar
„Az állatok fájdalommentesen halnak meg, és életkörülményeik megfelelőek a számukra. A rossz bánásmód látható lenne a bundájukon.” - mentegetőznek az állattenyésztők. A Times szerkesztői rovatában ezzel szemben ezt olvashatjuk: „Állatokat felhasználni olyan jelentéktelen célokra, mint kozmetikai kísérletek és a szőrmedivat, nem az emberi jólétet szolgálja, hanem az emberi hiúságot, a magasabb profitot, és az anyagi hasznot. Ebből következik, hogy az állatok ilyesfajta célokért való feláldozása nem igazolható.”

Az elmúlt tizenöt évben a szőrmeipar hanyatlásnak indult: a prémjükért tenyésztett állatok száma ötvenmillióról harmincmillióra esett vissza. Sajnos a vezető divattervezők manapság ismét igyekeznek divatba hozni a prémet, ami fokozódó szenvedést ígér az állatoknak.

A szőrmeipar telepek szűk ketreceiben az állatok viselkedése abnormális, sztereotíp, a nőstények gyakran felfalják kölykeiket. A leölés módszerei gyakran lassúak, fájdalmasak; kedvelt módszer a traktor kipufogógázát az állatokkal teli dobozba vezetni. Egyes búvárállatok - például a nyérc - sokáig képesek visszatartani lélegzetüket, haláltusájuk így percekig is eltart. Magyarországon engedélyezett a szénmonoxidos módszer. A halálos injekciók közül sok légzésbénulást okoz, miközben az állat tudatánál marad.

A szőrme luxuscikk, csodálatot és tiszteletet kölcsönöz viselőjének. Azonban hiúságunk legyezgetése érdekében szenvedésre és kínhalálra ítélni az állatokat - védhetetlen álláspont.

Állatkísérletek
„Az állatkísérletek a betegségek megszüntetése érdekében, jólétünk, biztonságunk érdekében zajlanak.” - tartja a közvélemény. Nem pótolhatók-e ma már ezek a cseppet sem fájdalommentes procedúrák?

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik.” - írta Mahatma Gandhi, aki a viviszekciót (az élveboncolást) a védtelen lények ellen elkövetethető legsötétebb bűnnek nevezte.

„A szabályozottság ellenére tovább folyik az állatok holokausztikus mértékű feláldozása a tudomány szolgálatában, elképzelhetetlen kínokat, és gyötrelmeket okozva ezzel a kísérleti állatoknak. Ha el tudnánk képzelni, mi folyik a laboratóriumokban, álmainkat kísértené, és nappal sem lehetne egy vidám és gondtalan percünk.” (Dr. Ralph Bircher, Viviszekcióellenes Orvosok Nemzetközi Szövetsége).

Igaz, hogy az élettan néhány ma ismert eredménye az állatkísérletekből származik, vagy a transzplantációs sikereket állatokon végzett vizsgálatok előzték meg (pl. szívátültetést először kutyákon hajtottak végre). Ma már azonban, néhány alapkutatástól eltekintve, gyakorlatilag ugyanazok a kísérletek folytatódnak ismétlődően évről évre, ugyanazon módszereket elvégezve, és ugyanazon szenvedéseket okozva az állatoknak. Évente 800 millió állat pusztul el a laboratóriumokban - percenként 25 állat. „Új ötletek” híján a régi kísérleteket ismételgetik, főleg a kutatói pénztámogatás megtartása érdekében. Az állatkísérletek alig 1%-nak van bármiféle gyakorlati haszna, ám ezek nagy részéhez más úton is eljuthatnának.

Sok kutatás pedig vakvágányon halad: például nem találtak humán típusú rákos daganatot állatokban, azaz minden faj speciális rákfajtát produkál. A dohányfüst pedig az állatoknak nem okoz tüdőrákot, ennek ellenére sok meddő kutatás tovább folytatódik - a kutatói támogatás persze nem marad el. Nemegyszer előfordult az is, hogy állatokon bevizsgált, és eredményesnek talált gyógyszerek emberek halálát okozták. A történelem egyik ilyen súlyos gyógyszerkatasztrófája volt a várandós nőknek adott thalidomide hatóanyagú nyugtató esete (Contergan-tragédia), amikor a „kipróbált” gyógyszer hatására több tízezer gyermek vált nyomorékká.

Ma már az orvosok nagy része elismeri, hogy az emberi betegségek egy jelentős hányadát gyógyszerek okozzák. A gyógyszergyártás az egyik leggazdagabb iparág, amelynek érdeke újabb és újabb pirulák forgalomba hozása. A mellékhatások kezelése újabb gyógyszereket igényel, amelyhez újabb megbízhatatlan állatkísérletek tömkelegére van szükség. A kör bezárul.

Sok biológus és orvos szerint a laboratóriumi állatok nem csak az emberi szervezetet nem képesek modellezni, de még az ugyanolyan fajú, de normál körülmények között élő egészséges, vagy beteg állatokat sem. Ezek alapján 1986-ban, a Zürichben tartott Állatorvosi Kongresszuson a résztvevők nyilatkozatot írtak alá, mely szerint az állatorvos-tudományban semmiféle állatkísérlet nem indokolt.

„Csak személyes tapasztalattal lehet haladást elérni, valós helyzetek, különbségek, és komplikációk megfigyelésével. A provokált betegségek utópisztikus modellek, nem azonosak a valódi betegséggel. Ezek olyan dolgok, amelyek sohasem lehetnek teljesen előre láthatóak, minden eset egyedinek tekintendő. Ezért kell kategorikus NEM-mel válaszolnom az állatkísérletek szükségességének kérdésére az állatorvos-tudományban.” - írta A. Menache, az élveboncolást ellenző orvosszervezet tagja.

Az állatkísérletek tehát jórészt feleslegesek, és pótolhatóak. Az alternatív módszerek tömkelege áll a kutatók rendelkezésre: sejt- és szövettenyészetek, egyéb in vitro eljárások, matematikai modellek, oktatófilmek, interaktív, szimulációs szoftverek. Ráadásul az állatkísérletek jelentős része nem is gyógyászati célú. A fegyveripar titkosan kezeli az állatokon végzett sugárkísérleteit, ballisztikus fegyverek próbáit, ideggáz teszteket és mindazt, amit az ember rombolási hajlama ártatlan lényeken gyakorolni képes.

A szépségért szenvedni(ük) kell
Sok állat esik áldozatul a világon kozmetikumok, piperecikkek és más fogyasztási cikkek Draize-tesztjeinek is. Ilyen a szemkárosodási teszt (például nyulak szemébe cseppentett maró koncentrátum, sampon). A bőrkárosodást például fogkrémek, dezodorok esetében vizsgálják. Nyúl, majom, kutya nemi szervét (mint „jól reagáló” területet), vagy nyers húsukat kezelik az adott szerekkel.

Mérgezési teszt az LD 50-es teszt. A rövidítés a „letális dózisra” utal: azon anyagmennyiségre, amelytől az adott számú állat fele elpusztul. Az állatok gyomrába csövön át nagy mennyiségű púdert, arc, vagy hajfestéket juttatnak. Gyakran a halált nem a „méreg”, hanem a túladagolás okozza: fulladás, vagy „eltömődés”. Néhány más termék a listáról: rovarirtók, gyomirtók, élelmiszeradalékok, fagyálló folyadékok, fékfolyadékok, kályhatisztítók, szemfesték, sminkek, poroltók, stb.

Bár az állatvédők hangjának köszönhetően Magyarországon a szépítőszerek állatokon való tesztelését 1998 óta már törvény tiltja (csakúgy, mint a fegyverek és lőszerek ilyen tesztelését), a gyógyszeriparban folyamatosan használják az LD 50-es eljárást. Szerte a világon pedig a fogyasztói társadalom mohósága és újdonságok iránti vágya - még ha a régi termékek ugyanolyan jók is - egy-egy kozmetikai szer esetében állatok ezreinek gyötrelmes halálát okozza.

Az élet pártján
A nagy vallási hagyományokban gyakran megjelenik a más élőlények iránti erőszakmentes, szeretetteljes hozzáállás igénye.

A hinajána buddhizmus egyik központi alapelve előírja az állati létformák kíméletét: „Senki se öljön, se ne ölessen élő lényt, se ne helyeseljen, ha mások ölnek... mert minden lény reszket az erőszaktól, mind fél a haláltól, mindnek kedves az élet: az ember gondoljon arra, hogy minden lény hozzá hasonló, s ne öljön, és ne ölessen.” (Dhammika-szutta)

A vegetáriánus keresztények szerint a „Ne ölj” parancs az állatok életének tiszteletben tartására is vonatkozik. Miért ne kellene felebarátokként bánnunk az állatokkal is? Szent Ferenc például mélyen tisztelte „kis testvéreit” attól függetlenül, hogy milyen parányiak voltak. Bátyjainak és nővéreinek tekintette a teremtményeket, mert tudta, hogy ugyanaz az eredetük, mint neki magának.

Még Mohamed, az (egyébiránt nem erőszakmentességéről közismert) iszlám vallás alapítója is így vélekedett: „Aki az alacsonyabb rendű teremtményekhez kedves, az magához kedves.”

A hinduizmus egyik alapvető írása pedig így figyelmeztet a húsevés erkölcsi vonatkozásaira: „A következő személyeket tartják az állat gyilkosának: aki megengedi, aki megöli, aki feldarabolja, aki megveszi, vagy aki eladja, aki elkészíti, aki felszolgálja, és aki megeszi.” (Manuszmriti 5.51)

India sokezer éves írásai, a védikus írások követőik szemében isteni eredetűek, és az egyéni és társadalmi lét tökéletes berendezésére adnak útmutatást. A karma törvénye szerint minden tettünk visszahat ránk: fájdalomokozásért fájdalommal kell fizetnünk, ha szeretetet adunk, akkor azt is kapunk. Akár közvetve, akár közvetlenül vesz részt valaki a védelmünkre bízott állatvilág tagjai elleni erőszakban, tetteivel azt kockáztatja, hogy következő életei során hasonló helyzetbe - állati testbe - kerül, és ugyanazokon a szenvedéseken kell keresztülmennie, mint az emberi mohóság és kegyetlenség áldozatainak. Eszerint az állatokkal való emberi bánásmód nem csupán érzelgősség, hanem a saját érdekünket szolgáló, legalapvetőbb elvárás. Az élet célja a lelki fejlődés - ám ezt lehetetlenné teszi, ha képtelenek vagyunk könyörületességet tanúsítani más élőlények iránt.

„Óh, Arjuna! A tökéletes jógí az, aki saját magához hasonlítva minden élőlényt — legyenek azok akár boldogok, akár boldogtalanok - valóban egyenlőnek lát.” (Bhagavad-gítá 6.32)