Angelina Jolie világok közt vándorol

Amikor szóba kerül Angelina Jolie humanitárius munkája, sokan reagálnak, azzal a mondattal, "hogy persze, hát ő megteheti, sok pénze van..." Sokan vannak ezen a világon, akiknek sok pénze van, több is mint neki, de a különbség hogy igen, ő meg is teszi. Angie tisztában van vele, hogy a vörösszőnyegről nem lehet megmenteni az éhezőket és a menekülteket, de minden alkalmat kihasznál, hogy felhívja a figyelmet ezekre a problémákra és kezdetnek az is jó, hogy fontos kérdéseket, vitákat vethet fel. 

"Nemrég Zimbabwéban katonák megerőszakoltak egy nőt, mert olyan területre tévedt, ahová nem lett volna szabad. Vagyis úgy tűnik, hogy Zimbabwéban a büntetés legitim formájának tartják a nemi erőszakot, ami őrület. De ugyanez történik a még mindig elszigetelt Burmában is - fejti ki. - Manapság nem érnek el minket ezek a szörnyűséges hírek, pedig szükség lenne rá. Nem lenne szabad, hogy hidegen hagyjanak bennünket az éhen haló gyerekekről és a megerőszakolt nőkről szóló képek. Nem szabadna kizárnunk ezeket a dolgokat."

Angie immár tíz éve járja a világot jószolgálati nagykövetként. Ez idő alatt egyre gyakorlatiasabb lett. Elmondása szerint első útján még kiabált, üvöltözött, annyira sokkolták a látottak. Akkor még nem tudta helyén kezelni a dolgokat. Ma már tudja, hogy mikor mit kell tenni és azokat meg is teszi. 

Noha a világ ismeri a helyzetüket, továbbra sem vesz tudomást róluk. Ha van némi pénz, tudunk értük tenni valamit, segíthetjük például az oktatásukat. De támogatás nélkül ezek az emberek csak érzékeny és kétségbeesett tömeget alkotnak. Sok fiatal már a táborokban született, ott nőtt fel. A legjobban a menekültek hihetetlen erejét csodálom. Találkoztam nagyanyákkal, akiknek megölték gyerekeit, és nekik kellett felnevelniük az unokáikat. De nem sírnak, nem panaszkodnak, mert nincs is rá idejük. Azzal kell törődniük, hogy ételt szerezzenek és elintézzék ügyeiket" - meséli. 

A híresség humanitárius munkája révén alaposan "beépült" a politika világába, alig van államfő, aki ne fogadná szívesen. Beszédet mond az amerikai kongresszusban, az ENSZ-ben, magas szinten elsajátított már bizonyos politikusi képességeket, tapasztalatait azonban mégsem akarja politikusként kamatoztatni.

Meggyőződése, hogy épp azért tud többet elérni, mert nem politikus.

"Elutazom az ENSZ-szel valahová, és amikor leveszem a kék sisakot, találkozhatok államfőkkel, katonákkal vagy az utcán sétáló emberekkel. Olyanokkal beszélhetek, akiket sem az amerikai külügyminisztérium, sem az ENSZ nem fogadna szívesen. Sajátos módon világok között vándorolhatok. Ezt hívom én csendes diplomáciának. Politikusként egy országot vagy egy álláspontot kellene képviselnem" 

Sosem voltam az a típus, aki kifejezetten rajong egy énekesért vagy filmsztárért. De be kell vallanom, hogy őt kifejezetten imádom, azért, amit tesz és ahogyan teszi. Nagyszerű ember!